Álomélet

Jegyet kér igazoltat folyvást a vonaton s alighogy odaérek megint csak utazom rázkódás ringatás húsomba hasító ritmusú változás fénysorompók mögött feltündöklenek mások szendergő utazások egy-egy állomáson meghívnak otthonukba tányérjaik csodáljam falon szár- hagyma-minta s eltűnik a gazda továbbvihetem ezt a fürkésző kézilámpást rakományközi présbe friss földirati vágyak velem új útra zártak ha keskeny pillanatra megvilágosodik némán és mozdulatlan mellettem célra tárult rabtartó uti álmuk estétől hajnalig most már én vizslatom amíg a szerelvényt vissza nem löki vasbak megérkeztem vajon vagy épp csak odaértem