„Ha majd öreg leszel”

Nem fogunk veszekedni boldogan én görnyeteg hunyorgón te rovátkolt szájzugból hófehéren már csak a csönd papírlap zizegését szeretem a tenyészet szótlansága felé tapogató ujjaimat a nem létező fűben hallgatódzom halljam meg a hordalék alól önmagam hadd ujságolhassam végre susogva a már fél évszázada kutatottat viszi feléd aki vagyok s a ráeszmélés napvilágán találkozunk többé nem te nem én a belátatlan küszöbén