Kísérő zene

Maradt nekem egy titkos otthonom kibeszéletlen rejtekem előrecsukló halántékodon fegyelmezetlen göndörödő fürtjeid szőkesége amiről még nem hallott az idő alattomban nem lepte meg a dér se hová lehajthatom homlokomat ahogy a téli gerlék összebujnak a fagyos ágon nyomunkban a földdöngető favágó megtorpan s fűrészét elejti a semmiben fészkünket el nem éri