Amalfi meséje

Az emlékezetesnek egy kőnek is lehet telefonálni továbbnyurgulnak bennünk a megilletett hely csodái Az emlékképek ablakkeretéből mért épp Amalfi hívogat abrosznyi kikötő valaha hiú szerető vitorlákat lobogtatott előre most elunt fonnyatag ökölkeskeny téren előtte a maguk idejében csatarászó férfiak s egyetlen ucca csak a fő onnan nehéz bűnű lépcsők imája torokszikkasztó a dómhoz toronyhoz tarka madár lehetőség eloldoz s menedékes ösvény még penge éle a hegy belébe de emberentúli szirtek pofája a rebbenőket satujába fogta s a hegyoldalban megeredt kolostor úgy tekint le rá ma akárha Amalfi meséje elég volna kinek-kinek egy miatyánkra