Hullakamra

Nem szólnak többé nem intenek viaszgyertya-merevek de belekapnak zubbonyukba élő lángnyelvek hajladozva bakancsukba bekecsükbe tarisznyájukból csajkát villát szétkapkodja ki amit lát hajcsároló széltámadatban szerző-mozgók csitíthatatlan ám akik a tülekedésre nem néznek már s vakon lebegnek kisimult bölcső tenyeren bőrükig fosztva meztelen csak figyelik a némaságból ki hátán békén hordta őket fülükbe súg most kulcsigéket mert csak zsendült s nem harácsolt sosem