Utószó

A Pilinszkyvel készített beszélgetésekből először 1983-ban jelent meg válogatáskötet Török Endre szerkesztésében és Reisinger János utószavával. (Beszélgetések Pilinszky Jánossal, Magvető, Bp.) A gyűjtemény egymástól elkülönítve kilenc rádiós és tizenegy folyóiratbeli dokumentum mellett Maár Gyula portréfilmjének szövegváltozatát közli. Ezt az anyagot – a műfaji besorolástól eltekintve, kronologikus rendben – a jelen kiadás is tartalmazza, s kiegészül huszonkét új darabbal, amelyek közül tizenöt most jelenik meg nyomtatásban először. E bővítés mellett az első kiadásban szereplő interjúk java része is kisebb-nagyobb módosítással olvashatók.

Eltérések elsősorban a hangfelvételek lejegyzésében találhatók – ezek mindegyikét javítottam, és lehetőség szerint nem az elhangzott műsort, hanem annak teljes, szerkesztetlen anyagát vettem figyelembe. Három esetben eltértem a kérdezők által publikált változattól. Hornyik Miklós interjúja A kopárság szépsége (Híd, 1968. április, 392–395.) és Az ártatlanok szenvedése (H. M.: Beszélgetés írókkal, Fórum, Újvidék, 1983. 122–128.) címmel is megjelent. Itt kivételesen levélinterjúról van szó, így Pilinszky (értelemszerűen) az írásban feltett kérdésekre írásban válaszolt. Mivel Hornyik a saját kérdésein és Pilinszky válaszain is apróbb kiigazításokat végzett, a jelen gyűjteménybe az első folyóiratbeli változatot vettem fel. Cs. Szabó László két interjúja korábban Aljosa és Versünk a világban címmel jelent meg nyomtatásban. Eredetileg ezek rádiós beszélgetések voltak, az író Két tükör közt (Basel, 1977.) c. kötetének összeállításakor bővítette ki őket. Az eltérésekre ő maga is utal, hangsúlyozva, hogy az interjúk ebben a változatukban tekintendők véglegesnek. Cs. Szabó életművében természetesen ebben a formájukban kell hogy szerepeljenek. Ám e beszélgetések Pilinszky saját életművének is a szerves részét képezik, ezért helyénvaló, hogy csak az és úgy szerepeljen bennük, amit valóban elmondott, s amire akkor, ott valóban módjában állt reflektálni. Cs. Szabó az elhangzott kérdések közé gyakran újabbakat iktat; utólagos észrevételei olykor egy-egy mű értelmezését is érintik (amelyeket a szöveget olvasva Pilinszky mintegy „jóváhagy”); olyan mondatok hangzanak el a költőtől, amelyek ha nem is idegenek tőle, de semmiképp sem az ő szemléletére és stílusára vallanak. (Ugyanígy elképzelhetetlen, hogy egy „Aljosa” megszólítás után Pilinszky ne kezdene el tiltakozni stb.) – Mindezek alapján a két hangfelvételt újra lejegyeztem, és a félreértések elkerülése érdekében az Aljosa most A történés ideje, a Versünk a világban pedig Poetry International 72 címmel olvasható.

Az interjúk végén csak a felvétel, illetve az első megjelenés helye és időpontja szerepel. A rögzítésre vagy a publikálásra vonatkozó egyéb információk az egyes interjúkhoz tartozó jegyzetek előtt találhatók. Ide soroltam azokat a riporteri kommentárokat is, amelyek például másodközléskor vagy utólagos visszaemlékezések során születtek és szintén az interjúk elkészítéséről szolgáltatnak további adatokat.

A kötet végén, Függelékben szerepel Pilinszky első, 1966-os külföldi interjúja, amely tolmács segítségével és valószínűleg néhány vázlatos feljegyzés alapján készült. Ennek megfelelően inkább egy beszélgetés rekonstruálásaként (és részben értelmezéseként) olvasható, ám mindenképp dokumentumértékkel bír.

 

Munkám elvégzésében sokan támogattak. Név szerint is szeretnék köszönetet mondani Machan Eszternek, Tóth Magdolnának, Tasi Józsefnek és Kuklis Erikának. Katona Tamás, Fekete Emese, Csernus Sándor és Szente Péter segítsége nélkül nem juthattam volna hozzá a külföldi hangfelvételekhez. Kovács Péternek külön is köszönöm a jegyzetek elkészítéséhez adott információkat.

 

H. Z.