Poetry International 69^*

– A színpadról nézve, Auden, Vasko Popa, Robert Bly, Robert Creely mellől, milyennek tűnt az Elizabeth Hall közönsége?^*

– Nagyon nagy számú hallgatóság volt jelen, becslésem szerint ezerötszáz-kétezer ember, köztük számos fiatal. De ami a számnál sokkal lényegesebb: a verseket, az előadást szinte gesztusonként követte a hallgatóság. Rendkívül nüanszírozottnak tűnt a figyelme, amit szinte tapintani lehetett a csend különböző fokozatai, különböző intenzitásai által.

– Inspirált ez téged? Hogy hatott rád?

– Az első fölolvasás nehezebb volt számomra… A fordításokat ugye más mondotta^* angolul, s ez egy kicsit elidegenített a tulajdon szövegemtől. De később, látva a figyelmet, amely valahol a vers eredeti atmoszférájával kívánt találkozni, ez volt a tulajdonképpeni igénye, s ez egy konkrét kielégíthető igény volt, ez fölszabadított, és tényleg, a második alkalommal egy egészen valódi kapcsolatot éreztem a hallgatósággal.

– Költők közül, a részt vevő költők közül hatott-e rád valaki rendkívüli módon? Ki tetszett leginkább?

– Ugye nekem nehéz volt, mert én angolul nem beszélek, tehát én is egy kicsit olyan voltam, mint a közönség, aki magyarul hallgatta az én verseimet. A költőket én inkább gesztusaikban figyeltem – persze ez azért kulcs volt a számomra a költészetükhöz is. Creely tette rám talán a legmélyebb benyomást, rendkívül érdekes előadó. Épp az ő szereplése győzött meg arról, hogy az ilyen fesztiváloknak van értelme, hogy a vers újra kezd élő szöveggé válni. Azt hiszem, annak a korszaknak, hogy csak könyvben írt versekkel érintkezzünk, amit én mindig is egy kicsit sznobisztikusnak éreztem, kezd vége lenni.

– A hanghatásoknak fontos szerepe van.

– Igen. És az egyén és a költői egyéniség jelenlétének is.

– Végül egy technikai kérdés. A versek angol fordításait olvasták fel először, utána az eredeti nyelven hangzottak el a versek. Mennyire voltál megelégedve az ilyen jellegű prezentálással, a rövid bevezetővel például?

– Azt hiszem, a rendezés mindent megtett, hogy az est menete folyamatos legyen, de egyetlenegy gesztussal sem többet a kelleténél. No most a fordításokról… Miután Ted Hughes-zal beszélgettem, az volt az érzésem, hogy csodálatosan megtalálta a kellő megoldásokat, mert olyan dolgokat kérdezett, olyan kételyei voltak, hogy bámulatos.

– S ez bizonyította számodra a fordítások hitelességét.

– S ez bizonyította a teljes hitelességet.

– Mindent összevéve, sikeresnek tartod a szereplésed a fesztiválon?

– Én nagyon boldog vagyok a fesztivál után. Mondhatom, hogy külföldön ilyenfajta és ilyen fokú szeretetben és megértésben nem volt részem idáig.