Toldalagi PálrólToldalagi Pál a kortárs magyar líra legelegánsabb költője volt, valahogy úgy, mint Csehov. Az ízlésével gondolkodott. Ezért nehéz fordítani őt, ahogy egy arisztokratikus legyintés pontos koreográfiáját nehéz leutánozni. Toldalagi legfőbb ereje a szubtilitásokban van, valamiképp túl a formán, az „érzéseken és gondolatokon”. „Megkésett költő”, de úgy, ahogy Proust „regényhősei” voltak! S valahogy úgy érezte meg a jövőt, ahogy Wagner az Istenek alkonyá-ban. Szinte minden versét a hajnal és az alkonyat „vegytiszta” és csak másodpercekig tartó pillanatainak szinte tökéletes fedése, egybeesése jellemzi, mint Van Gogh napraforgóit.
(Kézirat; 1979?) |