Bibliám margójára

Senkinek a lényegét nincs jogomban se elvetnem, se ostromolnom. A régi szerzetesek „szemlesütve” jártak.

 

*

 

A bajok kiegyenlítik egymást, ha nem szelektáljuk őket.

 

*

 

Minden csoportosulás mögött ott van legalább egy bevallhatatlan hátsó gondolat. Akik „összefognak”, első perctől elárulják egymást. A csukott ajtók mögött hamiskártyások ülnek; a csukott ajtó kizárólag a szerelmet, a munkát, az imádságot és a kontemplációt illeti meg.

 

*

 

Jézus a hegyen mondta ki a világ legcsendesebb paradoxonát. „Boldogok, akik sírnak”: Nemcsak tartalmában, tartásában, de dramaturgiájában is a paradoxonok paradoxona, s talán ezért a legközvetlenebb személyhez szóló mondata a világnak.

 

*

 

„Ne féljetek, drágáim, én meggyőztem a világot.” Ezek a szavak alig hallhatóan, a rettegéstől bekerítve hangzottak el Jézus szájáról. Igen, ezt és egyedül ezt érezhetjük „isteni dramaturgiának”, világhódító mondatot egyedül így lehet elrebegni.

 

*

 

A Végítélet sokkalta több, mint puszta végítélet: egy új Tízparancsolat kezdete, amely szinte kizárólag a felebaráti irgalom testi cselekedeteire szorítkozik, így hirdetve meg egy új világ lehetőségét, a megígért új haza földjét, új egét, szeretetben történő átszellemültségét.

 

*

 

Meghalt Nagy László. Mai napig az életörömöt és a halálfélelmet „tanította” fölsőfokon. Ezentúl a halált is. Ahogy nincs befejezett élet, befejezett életmű sincsen. Mindkettőre egyedül a halál rakhat tetőt. Csak most látjuk: Nagy László „háza” tökéletes, gyönyörű egész.

 

Jegyzet