Ahol Leonardo da Vinci meghalt

Tours-tól csodálatos út vezet a Loire mentén Amboise-ig. Itt, a sziklákra épült gótikus várat körülölelő kisvárosban élte le élete utolsó éveit és halt meg Leonardo da Vinci. Lakóházát – legalábbis részben – korhűen rekonstruálták: nyers kőpadlón és rusztikus erejű mennyezetgerendák alatt járkálunk. A falakon elszórtan egy-egy Leonardo-idézet. Például: „Sokat kell szemlélődni és gondolkodni. Aki ritkán gondolkodik, gyakran téved.” Tanács és vallomás arról, hogyan is kellene kihasználni időnket, s hogyan is használta fel Leonardo. Intelme világos. Szemben a cselekvés vakhitével, egyedül a szemlélődésen nevelt gondolat érhet célba. A leggyorsabb cselekvés is csigalassúságú a szemlélődésben fogant minőségi gondolat sasröptéhez mérten. Példa erre a múzeummá alakított Leonardo-ház, ahol technikai vázlatait megvalósították. A maga korában légkondicionáló berendezéseken kívül találmányaiból semmit sem valósítottak meg. Leonardo mégis elmélyült derűben élt, szinte egy tölgyfa nyugalmával. A fölismerés a szellem szférájában semmivel se kevesebb a gyakorlati megvalósításnál. Elég egy pillantást vetnünk önarcképére, annak gyökerekre emlékeztető, növényi nyugalmára s a tekintet napszerű erejére, hogy megértsük: itt az élet szellemibb és épp ezáltal reálisabb háztartásáról van szó, mint ahogy azt általában megvalósítjuk és elképzeljük.

Hét lángész életét élte egy tölgyfa nyugalmával. Hálószobájának ablakában állok, abban a szobában, ahol meghalt. Nézem a várat, az alkonyatot – vaksi szemekkel, helyette is. Azzal az ellenállhatatlan érzéssel, hogy személyiségének titka nem lehetett egyéb, mint kivételes figyelme. Hosszú és tiszta figyelme, amivel segítette – hogy önmagát megpillanthassa – a világot.

 

Jegyzet