Szilágyi JúliaMűvészetét szerencsére nagyon nehéz definiálni. Iparművész, de a művészet nagy sakktábláján az ő „lépései” a nagy és „rejtett” játszmába tartoznak. A pontosságnak és az ártatlanságnak olyan döntő szépségével rendelkező művek az övéi, melyek – szerintem – minden művész és művészetszerető számára elemi fölismeréseket közölnek. Igaz – és ismét szerencsére – szűk utat jár; a kevesek keskeny, meredek és egyedül érdemes ösvényét. Talán túl személyes, de talán megbocsátható, ha azt mondom, ha egyszer házam lenne – köznapi és rilkei értelemben –, ezt a házat javarészt az ő műveivel rendezném be. Ma, nálunk, ő ismeri leginkább források, fák, szél és levegő ama titkait, amelyekkel együtt élni jó, szép és érdemes. A napokban írtam egy olyanféle verset, amit talán nem félreértés a művésznek ajánlanom megnyitója alkalmából.
TALÁLKOZÁSOK
(1971. október 17 előtt) |