A Magyar CsillagrólA kérdés ez: mit jelentett számomra a Nyugatban (pontosabban a Nyugat utódjában, a Magyar Csillagban) való megjelenés? A kérdést magam részéről kissé mesterkéltnek tartom. Egy fiatal költő számára ugyanis nem annyira a fórum, hanem a megjelenés ténye a perdöntő. Perdöntő? Ez is rossz szó, legalábbis az én esetemben. Számomra ugyanis minden publikálás valószínűtlennek tűnt, s annak tűnik máig is. Hogy a sorok, amiket fejemben hordtam, majd papírra vetettem, elidegenítve tőlem, nyomtatott betűkkel megjelennek, hogyan is lehet ezt megemészteni? Hozzászoktam, hogy kézzel írok, s a saját kézírásomnak még elhiszem, hogy létezik, hogy az enyém, köze van hozzám. De a nyomtatott betű? Persze, beletörődtem ebbe is. De ettől kezdve az írás nem enyém, hanem másoké s így büntetés és ajándék egyszerre. Bevallom, a Magyar Csillag publikációja se érintett másképpen, ami távolról se érinti a folyóirat kimagasló értékét, egyedül a magam szelídíthetetlen vadócságára jellemző.
(Kézirat; 1971. augusztus vége?) |