EGY LÍRIKUS NAPLÓJÁBÓL

Kézirata: Ms 5936/53. 6–36. f. (Néhány apró részletében eltér a publikált változattól.)

Elhangzott a Szent István Társulat évi közgyűlésén. (Szerkesztőségi jegyzet.)

Az Új Ember 1970. február 15-i számában Pilinszky János előadása címmel az alábbi (szignálás nélküli) rövid tudósítás jelent meg:

„A Szent István Társulat most tartott igazgatóválasztmányi ülésén a megjelentek élén ott volt: Szabó Imre püspök, esztergomi, Udvardy József püspök, csanádi apostoli kormányzó, Vajda József váci segédpüspök, Albert István piarista és Váradi Béla ferences tartományfőnök, valamint a Társulat delegált adminisztrátora, Esty Miklós és még sokan mások, kivált katolikus írók és újságírók. Réthly Antal elnöki megnyitója után Félegyházy József alelnök ismertette a Társulat elmúlt negyedévi működését, majd Bóka Imre számvizsgáló tette meg jelentését.

A hivatalos tárgysorozat letárgyalása után Pilinszky János költő olvasta fel előadását »Egy lírikus naplójából« címmel, melyben a modern művészet útvesztőiről és kudarcairól elmélkedett, az alapvető problémát a »jelenlét« eltűnésében látva. A felvetett kérdés megoldását keresve, rámutatott a művészet vallásos jellegére, melyben a döntően meghatározó tényező nem a vallásos tematika, hanem Isten jelenléte, vagyis a szakrális dráma inkarnálódása a műben.”

„Nemrég olvastam Maritain híres könyvét…”: Jacques Maritain: Dieu et la permission du mal. Paris, 1963.

Pierre Emmanuel a közelmúltban hívott meg…: Pilinszky az október 8–13. között, Poignyban megrendezett konferenciára utal. A második napon elhangzott előadásának címe: A „teremtő képzelet” sorsa korunkban. Néhány részletét az Új Ember 1970. november 22-i száma közölte, teljes terjedelemben a Nagyvárosi ikonok (Szépirodalmi, Bp. 1970.) című kötetben jelent meg először; azóta Pilinszky valamennyi gyűjteményes verskötetében szerepel. (Kézirata Domokos Mátyás tulajdona.)

József Attila világhiányról beszélt…: Vö. J. A.: Az istenek halnak, az ember él. Toll, 1930. január 10. (A szerző kiadásában: Bp. 1930.; Reprint: Petőfi Irodalmi Múzeum, Bp. 1992.)