Gyermeki rácsodálkozásKét új Vénusz-rakéta van útban távoli bolygótársunk kifürkészésére. De máris sereg új információnak vagyunk birtokában az előző felderítőrakéták jóvoltából. Tudjuk már, hogy a Vénusz lakhatatlan, holott súlyában, anyagában szinte szakasztott mása Földünknek. Mégis a két bolygó Naptól való távolságának különbsége elég volt ahhoz, hogy az egyik megtelhessen élettel, míg a másik nem. Tudásunk az univerzumról napról napra tágul, de ami talán ennél is fontosabb, gyermeki rácsodálkozásunk is tágul, újra és újra fölfrissül vele. Mert ha el is fogadnánk, hogy földi életünk véletlen gyümölcse – még akkor is a lehetőségek micsoda véghetetlen gazdagsága kellett ahhoz, amiből egy véletlen a földi lét csodáját csiholta ki, szőhette meg! Gyermeki rácsodálkozás… Jaspers szerint minden filozófia ősforrása, kezdete. Egy gyerek kérdezősködése a világról azonos a legnagyobb gondolkodók kérdéseivel. Minden gyerek Platónnak születik, csak később oltja ki magában a csodálkozás világosságát az önáltató bizonyosság, a lemondó cinizmus vagy a rosszul értelmezett tudás helyi fényeivel. Az, amit ilyenkor nappali világosságnak hívunk, többnyire csak arra jó, hogy elfedje előlünk az „éjszakai” csillagvilág véghetetlen kitárulkozását. Pedig akár ez az egyszerű kép is – a nappal és éjszaka váltakozása – elegendő intés lehetne számunkra arra vonatkozólag, hogy a nappal világossága mindig csak helyi világosság ahhoz a másikhoz képest, amit – bár szerényebb fényeikkel – az éjszakák tárnak elénk a maga nagyszerű végtelenében.
(Új Ember, 1969. február 23.) |