Új hullámA gazdagság egyre gyakrabban és általánosabban jelentkező problematikája közepette mind világosabbá válik, mit is nevez az Evangélium szegénységnek. A lélek erkölcsi, gondolatbeli és vallásos önállóságát, belső szabadságát a múló értékek viszonylatában. Különös megfigyelni, hogy e felismerés egyre inkább tért hódít a szellem legkülönbözőbb területein, és sokszor tán anélkül, hogy tudatos keresztény ihletésről beszélhetnénk. Három évvel ezelőtt láttam a lengyelek legbátrabb színházának egyik előadását. A tündöklő együttes tudatosan a „théâtre du pauvreté”-nak, a szegénység, az eszköztelenség színházának nevezi magát. S ez nemcsak a művészi elvek aszketikus szigorát kívánja jelölni, hanem elsősorban a szegénység – a belső szabadság – alkotóerejébe vetett emberi, szellemi bizalmukat. A múlt év világsikert hozott számukra: Párizst lenyűgözte művészetük. Grotowski, a színház rendezője, az állítólag példátlan siker után csak annyit mondott volna társulatának: idáig volt takarítónőnk, ezután magunk takarítunk is. Nyilván tudta, hogy amit az eszköztelenség hívott életre, azt csak az eszköztelenség képes megőrizni is. Nem a sikert kívánta elhárítani meghökkentő döntésével, hanem – a bukást. De a művészet egyéb területein is lehetetlen nem észrevenni rokon törekvések jelentkezését. Az „igénytelenség” stílusjegyeinek fölbukkanását – mi egyedül lenne hivatott a kor gazdagodó tartalmainak méltó fölmutatására. Minden, ami „dekoratív”, „irodalmias”, „artisztikus” – halálra van ítélve. S ez a születő igény több, mint egyszerűségre való törekvés. Forradalmi hévvel jelentkezik, és gyökeresen új fölismerések ígéretével. Számunkra viszont az Evangélium jobb megértését hozhatja ez a „hullám”, előbbrejutást az Írás szellemének világosságába. Azt, hogy a nyomorúság kényszere után a luxus kényszereit is le kell vetnie annak, aki a szív és az ész szabadságára pályázik. Az „evangéliumi szegénység” – ma már egyre inkább látjuk – a szabadság új partjaira nyit kilátást. Végtelenül összetett fogalom, anélkül, hogy a szó eredeti értelmét egyetlen vesszővel is megváltoztatná.
(Új Ember, 1967. május 7.) |