Katolikus szemmel (IX.)

Hétről hétre telt ház előtt forgatják A domb című angol játékfilmet. Nem meglepő, de igazmondásában mégis művészi alkotás. Morális ihletettsége sokban pótolja eszközeinek hellyel-közzel sematikus voltát.

Fő tanulsága a következő lehetne: az erkölcsi rend elengedhetetlen érték, de meghal, ha csak paragrafusokra szűkül le. Ekkor az erkölcs épp visszájára fordul, s a korlátolt, merev erkölcstől már csak egy lépés vezet az életellenes kegyetlenségig, s végül a gyilkos szadizmusig. Ki ismerné nálunknál jobban e tétel erejét? Krisztus szinte minden gesztusában ott él a betűvé fonnyadt „holt lelkektől” való idegenkedés és ítélet – ugyanakkor, amikor súlyt helyez az Írás minden egyes betűjének fontosságára. Ellentmondás ez? Nyilván nem, mert mindkét figyelmeztetésben ugyanannak az egy valaminek az aggodalma és szeretete ég: az élet, a lélek életének szeretete.

E szeretet mindenkori megőrzése persze nehéz és drámai feladat, ahogy a humanizmus szerepe is a földön egyre megújuló nehézségek sorozata.

 

Jegyzet