Európa játszani akarA délutáni napsütésben harmincegy európai nemzet zászlaját ragadták magasba a Népstadionban eleresztett, hatalmas léggömbök: megnyílt a VIII. Atlétikai Európa-bajnokság. Jelkép kívánt lenni e zászlótalálkozó a magasban, eszményi kifejezője az európai népek testvéri közösségének. Annak, hogy a játék örök, s valódi értelmezésében a szép versengés nem elválaszt, hanem egyesít, összeköt. A játék egyik legszebb emberi adottságunk, s épp öreg Európánk tudja ezt a legjobban. Minél szebb egy nép játéka, annál mélyebb önismeretre vall. Az atlétika is ezért maradhatott mindmáig a legszebb játék – mert egy önmagát mélyen ismerő nép ajándékozta meg vele a világot. Akik ma itt a zöld gyepen és a vörös salakon találkoztak, hogy összemérjék erejüket, tudva vagy öntudatlanul: kontinensünk egyik legmélyebb folytonosságát, az európai játék folytonosságát szolgálták. Játékos múzsáival közös szülőnk, maga Európa ihlette őket. Ez a kontinentális ihletettség volna ma talán a legfontosabb „felhangja” egy ilyen találkozónak. S ezt az „európai ihlet”-et annál is inkább vállalnunk kell, mivel olyan valódi összetartozás szülője, amely ugyanakkor senkit se zár ki magából, hanem éppen ellenkezőleg, egyetlen lehetséges alapja egy még tágabb, az egész emberiséggel osztozó élménynek. A szép, igaz játék nem is annyira „játék”, hanem valójában eszményien megemelt valóság. Magasabb értelemben a munka is érdek nélküli játék, s rokon a művészettel, sőt a teremtett világ „játékosságával”, a tenger hullámainak s a csillagos egyetem gyönyörű erőinek hatalmas és finom játékával. Az igazi játék rekordjaiban is megőrzi érdek nélküli végső szépségét. Csak ha ezt elveszti, süllyed a játék önmaga szintje alá, s válik üres ellenségeskedéssé. Addig boldogok a népek, amíg a játék magasában mérik össze erejüket, s keresik egymás közelségét. A valódi játék valódi szintézis: vetélkedő küzdelem és testvéri vonzás szintézise. Camus azt írta, hogy a zöld gyep közelében mindig ártatlannak érezte magát. S ez épp nem „irodalom”, hanem nagyon is reális kifejezője annak, hogy milyen is a valódi játékok levegője. Komoly, nagyon komoly dolog: az örök gyermek játszani akar. Európa játszani akar. Örüljünk játékának, örüljünk örömének.
(Új Ember, 1966. szeptember 11.) |