Hétköznapi fasizmus

Ez a film valóban hiányzott; esszéstílusú megjelenítése és kritikája a fasizmusnak. Mihail Romm korabeli híradók kilométereiből válogatta ki a megfelelő nyersanyagot. A súlyos és halálos kór előzményeit, leplezett és jelentéktelennek tűnő köznapi gyökereit próbálta előhívni szemünk láttára a mozivásznon. Munkája szellemes, könnyed és igaz is. Legfeljebb a mélységgel marad itt-ott adósunk, s a valóban megnyugtató válasszal.

 

*

 

A fasizmust lehetetlen volna egyetlen mondatban definiálni. Sokkal igazabbul járunk el, ha leírással, jellemzéssel igyekszünk megragadni lényegét. Ezt teszi a film is. Számos apró hiba együttes erejéből bontja ki a halálos és semmi mással össze nem téveszthető katasztrófa képét.

A fasizmus: szellemi restség, mondja Romm, tudatlanok és félműveltek türelmetlen gesztusa a világ valódi és keservesen bonyolult problematikájával szemben. A könyvégetés gyilkos leegyszerűsítés, akár a haláltábor. Primitív hite annak, hogy a „megzavaró” könyvekkel együtt a zavarba ejtő tényeket is eltünteti a hóhér szimplifikáló vaskeze.

A fasizmus: ízléstelenség, a középszerűségében megrekedt kispolgár öntetszelgése. A filmfelvevőgép a hitleri birodalom hivatalos szobraival bizonyít. Üres héroszok, kamaszos képzelgések gigantikusra nagyított képeit látjuk. Képzelgéseket. Ez a művészet – lehazudva a világ gondjait – ellenállás nélküli üdvösséggel ámította híveit, követőit. Márványból valók e szobrok, de ürességükben anyaguk is könnyű habsalaknak tűnik.

A fasizmus: az egyén feláldozása a vadállati tömegszenvedélyek oltárán – vallják a továbbiakban a képsorok. Csak így lehet, hogy mindenki egyetlenegy valaki, a vezér akaratának vesse alá magát. Ezt a folyamatot is szellemes és igaz elemzésekkel bizonyítja és illusztrálja Romm válogatva ábrázoló művészete. Amivel adós marad, az az egészen pontos válasz. Hogyan védekezhetünk leghatékonyabban a fasizmusnak az emberi ösztönök mélyén bujkáló fenevadjával szemben? A film szerint: az emberi gondolkodás szabadsága a leghatékonyabb és legdrágább védőfegyverünk. Ez igaz is, de ebben a vonatkozásban a film lényegesen sematikusabb marad, mint volt a kórkép elemzésében. A diagnózis kitűnő, de az ajánlott gyógymód kissé elnagyoltnak hat.

A Hétköznapi fasizmus azonban így is kitűnő és hézagpótló alkotás.

 

Jegyzet