Napot tükröző üvegcserép

Harcos szellem és alázatos lélek, gunyoros kedv és gyermeki derű jellemzi Kunszery Gyula sajátos költészetét. Valójában egy-egy versét szeretjük, egy-egy mélylélektani mestervágását, ötletes fordulatát, világító fölismerését. Sajátos alkatával nehéz őt „elhelyezni” a jelen költészet nagy egészében. Leginkább talán Chestertonra emlékeztet; nem egy verse a nagy angol híres Szamár versét juttatja eszünkbe. Ez, ami legelőször megkapja az olvasót: epigrammáinak gyógyító mérge, apró remeklései.

 

Istenes életet akarsz élni, e szándék igazán szép, nemes; ám ne feledd, csak ki emberséges, az lehet valóban istenes. (Istenes élet)

 

Vagy:

 

Kiégett bűnök hamvadó üszke a lelkem; hat főbűnt letepertem. (Csak ne lennék rá oly szörnyen büszke!) (Kevélység)

 

*

 

Költészetének másik erénye: a szerénység. Ott és akkor című versében épp „kardforgató” szellemessége teszi alázatra képessé a költőt. Ez a négy rövid szakasz valóban méltó rokona, értékben is párja Chesterton már előbb említett költeményének. Az Ott és akkor örök antológiadarabja lesz a magyar katolikus lírának.

 

Milyen jó lett volna ott és akkor élni! Tán Jánosként, mint szeretett tanítvány: követni Őt rajongva, hőn remélni, indulni, minden népeket tanítván… De ez talán már vétkes nagyravágyás; hát lettem volna csak szamárnak vemhe, amelynek hátán lelkes hozsannázás között vonult be ős Jeruzsálembe! A fák virrasztanak csak, míg a társak ott szerteszét hevernek, mélyen alva; s Ő gyötrődik! – oh lettem volna bárcsak hűs illatát lehellő vén olajfa! Az embereknek legdicsőbb korában én nem lehetnék boldogabb seholsem csak lettem volna útjának porában, hová verejtékcseppje hull: egy porszem! (Ott és akkor)

 

*

 

Harmadik jellemzője e poézisnek: áttetsző tisztasága, garabonciás, diákos szelleme, s az élcelődő keserűség mögött mindig ott élő bizalom, az öregedő férfi örök-fiúi, sőt gyermeki bizalma a teremtés, a Teremtő rendjében. Legszebb verse e nemben a Két fiú című. A költő mint apa írja e versét az Atyához, amikor fia először találkozik az Emberfiával a Szentáldozásban. Az alkalmi költészet kivételesen sikerült, ritka remeklése e vers. A költő a nagy alkalomra dickensien tiszta hangulatú sorokat talált, s híven garabonciás vérmérsékletéhez, oly „köszöntőt” írt, amelyben egyszerre és elemien hat a költő szerepszemérme, és az apa mély őszintesége. Két olyan erény, amivel – valljuk be nyíltan (minden bravúrja, pokoljárása mellett) – ritkán ajándékoz meg bennünket korunk irodalma.

 

*

 

Epigrammateremtő elemző kedv, garabonciás furfang és férfias egyszerűség Kunszery Gyula költészetének legértékesebb emberi és művészi jegyei. Ihlete feltűnően vonzódik az alkalomhoz, ahogy egykoron a középkor szerzetes költői, himnuszszerzői. Ha „ötvözetében” Chesterton a legközelebbi rokona, Angelus Silesius és Szent Bernát lehetnének választott „védelmezői”, legmagasabb pártfogói e lírának.

 

Jegyzet