Két hét

Itt a nyár, a vakáció ideje. Drága idő, mit a legnagyobb veszély volna eltékozolni. Szabadidő: ami egyszerre jelenthet ürességet és gazdagodást. Rajtunk múlik, hogy mit jelent.

Testünknek pihenést, felüdülést hoz a levegőváltozás, a napfény és a természet csendje. A jó nyaralás nem „leállás” hát, hanem megújulás. A friss környezetben inkább „kiugranak a motorhibák” is. Kár volna elszalasztanunk a ritka alkalmat, mely módot ad életünk rejtett zavarainak kifürkészésére.

 

*

 

A levegőváltozás nem levegőhiány. A test is, de szellemünk talán még inkább fuldokol az ürességtől. A pihenés mit se ér, ha tökéletesen feladat nélkül marad. A szabadidő igazában „kihasználva” értékes. Nyugalmában, csendjében kitűnő alkalmunk nyílik életünk olyan rejtett zugaiban is szétnéznünk, mikre különben a megszokottság pora tapad. Kitűnő alkalom végére járni ennek vagy annak a problémánknak, mit otthon talán nem sikerült nyugodtan szemügyre vennünk.

 

*

 

A nyaralás épp nem egyoldalú időtöltés, épp nem szimplifikálódás. Ellenkezőleg. A pihenés akkor hoz számunkra frissítő megújulást, ha életformánk esetleges egyoldalúságát sikerül benne kiegyensúlyoznunk. A modern élet hajlamos arra, hogy egyoldalú munkára szorítson, s a modern ember, hogy egyoldalúan szórakozzon. A hibát azonban nem lehet hibával gyógyítanunk. Igazán jól az pihen, aki üdüléséből gazdagabban és nem üresebben tér haza.

 

*

 

A szabadságban ez a legdrágább; mód és alkalom a pontosabb tájékozódásra. Életünk mechanizmusából a nyaralás visszavisz bennünket a természet organizmusába. Mennyi gyengéd figyelmeztetés rejlik ebben a változásban is. Életünk talán egyhangú zajai után most körülvesz a csendes egész, a dolgok szükségszerű láncolata mögül előtűnik a dolgok isteni oka. Örök nyugalma és szüntelen munkálkodása. Ahogy az imádság se egyéb: sűrített nyugalom és sűrített cselekvés.

 

*

 

A szórakozás, tudjuk, nyelvünk sugallata szerint szétszórtságot jelent, Ami e „műfajt” illeti, legjobb meghagyni természetes játékosságát, s nem szabad tűzzel-vassal megszerveznünk „szétszórtságunkat”. A szórakozás amúgy is csak a felület játéka. Mindenki úgy szórakozik, amilyen az élete maga. Gondot hát életünk egészére kell vetnünk, és nem fordítva. A játékos elem akkor természetes, ha gondtalanul fakad belőlünk, s a felszín hullámjátéka marad. Milyen mosoly az, amire gondot fordítunk?

 

*

 

Két hét szabadság… Amilyen mértékben elválik a két hét az év többi hetétől, legalább oly mértékben hozzá is tartozik. Életünk szerves egészében olyasféle szerepe van, mint a csuklónak a végtagok életében. Nem törést jelent hát, vagy ficamodást, hanem képességeink szerves fölszabadítását.