Csendes beszélgetésHetvenöt éves nagynénémmel egész életemben egyfajta játékos gyereknyelven beszélgettünk. Múltkorjában, ahogy együtt üldögéltünk a ránk sötétedő szobában, hirtelen ez jutott az eszembe: „Bébikém, mondd, milyen színű szemed van?” Csend. Bébi hallgat. Majd szinte panaszosan: „Nem tudom.” „Az lehetetlen. Hát milyen színű az enyém?” Barna, feleli Bébi. S ahogy felsorolom a családot, pontosan tudja mindenkiét. „Hát hogy lehet, hogy a tiédet nem tudod? Sohase nézted meg?” Ez az igazság, soha. Születnek még példabeszédek.
(Új Ember, 1964. május 24.) |