Csendes beszélgetés

Hetvenöt éves nagynénémmel egész életemben egyfajta játékos gyereknyelven beszélgettünk. Múltkorjában, ahogy együtt üldögéltünk a ránk sötétedő szobában, hirtelen ez jutott az eszembe:

„Bébikém, mondd, milyen színű szemed van?”

Csend. Bébi hallgat. Majd szinte panaszosan:

„Nem tudom.”

„Az lehetetlen. Hát milyen színű az enyém?” Barna, feleli Bébi. S ahogy felsorolom a családot, pontosan tudja mindenkiét.

„Hát hogy lehet, hogy a tiédet nem tudod? Sohase nézted meg?”

Ez az igazság, soha.

Születnek még példabeszédek.

 

(Új Ember, 1964. május 24.)

Jegyzet

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]