Láttuk

A cannes-i filmfesztivál nagydíját méltán ítélték oda a Szállnak a darvak című szovjet filmnek. A néző örömmel állapítja meg, hogy ezzel a filmkölteménnyel a szovjet film az orosz filmművészet legszebb hagyományait követi. Kalatozov rendező nemcsak színes, eleven, megrázó jeleneteket tud adni, hanem ki tudja fejezni a szereplők szívét, lelkét, benső élményeiket is. Háborús film? Igen, de semmi szokványos háborúskodás, semmi hősködés. Reális a film minden kockája, jelenetei mégis át vannak szellemesítve. A keletbalti szépségű Tatjana Szamojlova (Veronika szerepében), Alekszej Batalov (Borisz alakítója), de a többi szereplők is valamennyien olyan szenvedéllyel és átéléssel játszanak, hogy a nézők szinte a történet együttélőivé válnak. El tudjuk képzelni, hogy az egzisztencialista és nihilista szellemű filmek közt milyen feltűnést kelthetett a Szállnak a darvak, már csak a benne lepergő balladai erejű szerelmi történet tisztasága és az egész film egyszerű és igaz embersége miatt is.

 

Jegyzet