Utószó a második kiadáshoz

A jelen kiadás kiegészül három diákkori verssel, amelyeket Jelenits István adott közre a Vigilia 1996. szeptemberi számában. Az első kettő (Maradjál te örök ének, Hétlakatú Titok) Pilinszky diákkori barátjának, önképzőköri elnökének, Gervay Miklósnak a hagyatékában maradt fenn; jelenleg húga, Kosztolányiné Gervai Auguszta tulajdonában található. Az Áldott szédület című vers eredeti példánya Ponori Thewrewk Aurél tulajdona.

További eltérés két részben ismert verssel kapcsolatos. Az Ecce homo, korábban töredéknek hitt versnek előkerült egy végleges változata, Németh Lászlónak szóló ajánlással. Ezt Tasi József adta közre az Élet és Irodalom 1996. november 22-i számában. A Hol és mikor? című verset eddig csak a hagyatéki anyag alapján ismertük – ennek megfelelően korábban a Hátrahagyott versek között szerepelt. Utóbb kiderült, hogy rövidített változatát Pilinszky a Tiszatáj 1972. októberi számában A mi napunk, a Meditáció, és a Ki és kit? című versekkel együtt publikálta. Így ez a vers átkerült a Kötetből kihagyott versek ciklusába.

 

H. Z.