[Töredékek a Szálkákból]

 

 

 

 

Bealkonyúl, bizony, bealkonyúl,
a mécsesekre rádől az éjszaka

 

 

 

Ágya az elektromos kemence előtt,
arca, a rotációs papíron
Húsvét, hóban,
a kettős ablak
*
A labyrintus végefele járok.
Betűk, betűk a rotációs papíron.
Húsvét hóban. A kettős ablak
Betűk, betűk,                           ágyad
az elektromos kemence előtt.

 

 

 

A legutolsó négyzeten
Mondd el, mi van a legutolsó
20 x 20 centiméteren
Az elhagyatottság szemérme

 

 

 

Ember, ki itt a párnán
A ligetek elmaradoznak
A madarak is elpártolnak
A hómezők
A csönd is leszakad
S a béke is
Két fa. A láthatár
A gyengédség. A meleg tej
A fahasábok ébresztője
Minden
Most végre, végre csakugyan szabad vagy

 

 

 

Vacsora

De van kiút. Egy idegen,
ki ajtódon kopogtat

 

 

 

Egy-kettő-három

Egy – kettő – három
Egy – kettő – három
Még itt a nap
Egy – kettő – három
Egy – kettő – három
Egy – kettő – három
Még áll a trón
Egy – kettő – három
Egy – kettő – három
Még itt a vasgolyónál súlyosabb
homlok, tekintet
Egy – kettő – három
Pórusos,
törékeny arc,
sziklába mártott
nyakszirt minden szépsége,
elhagyatottsága.
 

(1971; Ms 5932/9.)

 

 

 

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]