Töredékek

Hogy nem vagy, oly valószínűtlen!

Nyersen kivontad magadat

Mint közös csókból

a kiábrándult szerető

(1947; Ms 5932/1.)

Véges-végig a világ partján

sugárzó földek elhagyatva,

mint gazdátlan maradt nyugágy

merengenek a pillanatra.

(1947; Ms 5932/1.)

És ime: forgószél kerekedett

észak felől: hatalmas, forró felleg,

tűz, minek tündöklés a pereme.

És belsejében, mint a tiszta érc,

a közepében tündökölve benn,

négy élőlény, négy emberforma arc,

és mind a négy arc egy és ugyanaz.

(1951?; Ms 5933/21.)

Bajvivás volt itt: az ifjú Minden

keresztüldöfte Titok-dárdával

az én szívemben a halál szívét,

ám él a szívem és él az Isten.

(1961; Ms 5937/1.)

Dosztojevszky

Ő tudta, mi a bűn.

Didergett és tapadt.

Érzékelt és levált.

Elárvult és maradt.

Elárvult és tapadt,

érzékelt és levált,

dider

(1962-1963?; Ms 5933/25.)

Nagyvárosi ikonok II.

Önarckép, 963

Ujjlenyomat egy szürke aktán,

rajtam az egyedüllét piszka.

Világ báránya, lupus in fabula:

olyan vagyok, akár egy férfi.

(1963; Ms5937/6.)

Mélyen a valóság nyomása,

mélyen a valóság alatt,

gurulnak vízalatti csendben,

megállnak a biljárdgolyók.

Az alkohol mindent helyére rak.

(1963; Ms 5933/25.)

A három Karamazov

1

Mint egy virág, oly egyszerű lett minden.

Öröktől ott volt, énekelt

egy kisfiú. Egyszál virág

illatozott öröktől fogva.

Csak nagysokára tünt elő a vér.

(1964; Ms 5938/3.)

Ökle mellé, a kimerült homokra

egy kéz esett. Üres keze:

egy tompa kő. Egy kő bukott. Feje.

A rongyhomokra teste rongya

(1964; Ms 5938/3.)

E lángolást, ki nézi ezt?

Ki nézi ezt a szenvedést?

Ki méri hosszú szenvedésünk?

Milyen pupilla fókuszában égünk?

Ki látja néma lángolásunk?

Ezerszeres erejű csend.

Milyen pupilla fókuszában égünk?

E lán

A semmi omló tájakat rak

szeles porból,

hideg vízzel keverten,

és városok foszlányaival,

vízzel és homokkal keverten.

Lassan fölázik a salak.

A kreatúra

visszafordul a szürkületben.

Omlik alá a szürkület,

vízzel és homokkal keverten,

(1964; Ms 5937/7.)

Ott, ahol lakom, ott a kárhozat.

Budapest,

Ahol lakom, maga a kárhozat

lakik velem.

(1964; Ms 5938/2.)

Halottaim a föld alatt,

A fölém növő éjszakában

egyedül világítotok,

halottaim a föld alatt,

mint óriási csillagok,

Éjszaka van. Halottaim,

ragyogjatok!

A semmi márvány mellszobra előtt

Halottaim, ragyogjatok!

A semmiben ragyogjatok!

Halottaim a föld alatt,

ti óriási csillagok,

halottaim a

a semmiben ragyogjatok.

Ragyogjatok és világítsatok,

halottaim a föld alatt,

ragyogjatok, ragyogjatok,

(1964; Ms 5938/2.)

Négysoros II.

Elmebeteg folyosó

térzene

a tengerig

a sarokig.

(1965; Ms 5938/5.)

Vigyázzanak az éjszakák,

a bárány körbejár.

És gyerek kezek tépdesik

a semmi szép, értelmes tagjait.

Vigyázzanak az éjszakák,

a bárány fenyeget,

mozdulatlan fiaival

a mélypont ünnepélye.

Előkészület

örökös előkészület

a bárány éjszakája.

Időtlen előkészület

a sírás ünnepélye.

(1966?; Ms 5935/3.)

Kárhozat, ez a kárhozat,

mely kettétépi a világot.

Gyönyörű és iszonyú vagy.

Sehol se vagy. A napon állok.

(Egy fénykép hátlapján)

Istálló

Mióta félek s egyedűl vagyok,

boldogtalan testek és tárgyak

lehelik rám melegüket.

(1968?; Ms 5938/7.)

Fal

Egy akármilyen felület

rádnéz. Távolról. Mereven.

Megpróbálsz vele szóbaállni,

de korai a párbeszéd.

(1968?; Ms 5938/7.)

Vágóhíd ősszel

Ősz van és napfogyatkozás.

Egy állat elesik.

A feledés vad füvei,

s a szentségtartó napfogyatkozása.

(1971?; Ms 5932/5.)

Hullana, s nem bír hullani.

Attól nehéz, hogy mozdulatlan,

attól nehéz, hogy végképp mozdulatlan,

hiába hívom látom bárminek,

nem mozdul,

(1971?; Ms 5937/12.)

[Töredékek a Szálkákból]

Bealkonyúl, bizony, bealkonyúl,

a mécsesekre rádől az éjszaka

Ágya az elektromos kemence előtt,

arca, a rotációs papíron

Húsvét, hóban,

a kettős ablak

A labyrintus végefele járok.

Betűk, betűk a rotációs papíron.

Húsvét hóban. A kettős ablak

Betűk, betűk, ágyad

az elektromos kemence előtt.

A legutolsó négyzeten

Mondd el, mi van a legutolsó

20 x 20 centiméteren

Az elhagyatottság szemérme

Ember, ki itt a párnán

A ligetek elmaradoznak

A madarak is elpártolnak

A hómezők

A csönd is leszakad

S a béke is

Két fa. A láthatár

A gyengédség. A meleg tej

A fahasábok ébresztője

Minden

Most végre, végre csakugyan szabad vagy

Vacsora

De van kiút. Egy idegen,

ki ajtódon kopogtat

Egy-kettő-három

Egy – kettő – három

Még itt a nap

Egy – kettő – három

Még áll a trón

Egy – kettő – három

Még itt a vasgolyónál súlyosabb

homlok, tekintet

Egy – kettő – három

Pórusos,

törékeny arc,

sziklába mártott

nyakszirt minden szépsége,

elhagyatottsága.

(1971; Ms 5932/9.)

Utoljára a sírás van jelen.

De úgy, akár a szakadt lepedőn

A dohánybarna, szakadt huzaton

Ahogy csak a sírás menekül,

az arcomon, az arcodon

ahogyan csak a szakadt lepedőn

a víz, a könny

úgy bujdosol, úgy bujdosom

A víz megül, a könny megül,

Betör a nyár a falakon

A víz, a por,

az arcodon, az arcomon,

a dohánybarna falakon,

a lepe

(1972; Ms 5932/7.)

Keserűen szemlélni az idillt:

ez lett a sorsom.

Mit akartok

verőfényben fázó virágok?

Úgy dideregtek és úgy vagytok pőrék,

mint gázkamrában küszködő szívek.

(1972; Ms 5932/7.)

Billiárd holdsütésben

Mozgó virágok mozdulatlanul.

Mozgó virágok,

mozdulatlan virágok.

Szalmavirág

(1972?; Ms 5932/6.)

Vetkőzz, vetkőzz, siess a vetkőzéssel,

mielőtt még fölizzanának

a kőszobrok ödémás tagjai,

s kihűlne tested,

mielőtt a tél a vánkosra borúlna,

mielőtt.

(1972-73; Ms 5935/4.)

Milyen egyedűl van ez a magányos,

elnehezedett férfi test,

az átizzadt ágynemű

A fűtést kikapcsolták éjszakára.

Az izzadságszag szúró és nehéz.

Valaki lámpát gyújt a folyosón,

de a cellák nem válaszolnak.

(1972-73; Ms 5935/4.)

Angyal, ki vagy?

Bukás? Emelkedés?

Önkívület? Tárgyilagosság?

(1973; Ms 5932/11.)

Érem

Királyi pár. Remegve összebújnak,

koronájukat egymásba akasztják,

leeresztik jogarukat,

(1973; Ms 5932/11.)

Téboly

Ruhád elmozdúl,

járásod remegés,

folytatnod kell, ahol abbahagytad.

(1973; Ms 5932/11.)

Félálomban

A férc minek?

Vágd szét, mi megmaradt.

Csak ha az ollót földre ejted,

történt meg, amibe belekezdtél.

Csak ha azt érzed, nincs megállás,

ért veszteség. A többit kiheverheted.

Csak ha ezt érzed, van világ,

vagy egyedül. Csupán, ha jössz-mész

jársz egyhelyben. Csupán ha régi

ruhádra gondolsz, vagy öreg.

Csupán, ha meghalsz, létezel.

A többi: olló, ruha és öregség.

(1973; Ms 5932/11.)

Áttörni az értelem rácsait.

Nem az űrbe jutni – a szabadságba.

Mindenki szép, és minden szép ott.

Minden, mindenki jó ott és igaz.

(1974; Ms 5933/2.)

Fordulat

Szépségem mindent meghalad.

Hallgatásom: aknamező.

Kiszolgálsz, mégis én vezetlek.

Olyan erdőbe érkezünk,

hol mindent el kell vesztened.

Akkor talán még el is türöm,

hogy megérints. Különben

visszatérünk a tükör elé, és

csak nézzük egymást.

Se ház, se fésü, se tükör,

se erdő, honnét visszajöttünk.

Gyönyörű vagy. Minden szépségem

kiihatnád egy kortyintásra.

Fuldoklok, mint a színig telt pohár.

Megfésüllek. Ezüst hajad.

Szépnek találsz ma is. És mindörökre.

Mit kellene tennem ahhoz,

hogy ne nézzük örökre egymást?

Szépségünk mindent meghalad.

Olyan erdőbe érkezünk,

hol mindent el kell vesztenünk.

Átölellek és átölelsz.

Soha többé, soha többé

nem tudunk földet érni.

Azontúl együtt alhatunk.

Nem értem, mitől vagyunk szépek?

(1974; Ms 5933/6.)

Prognózis

Gépírónők, titkárok, ügynökök,

és főként számok kellenek ahhoz,

hogy a kiszemelt, puha térben,

mint hízott kappan, a dolog

úgy legyen végre csupasz és fehér.

(1974; Ms 5937/17.)

Arcok, kezek, egybemosódva,

kezek és köpenyek,

Mint sáros relief, olyan

a megvert hadsereg.

(1974; Ms 5937/17.)

Arckép, ecsettel

Egy életen át készült elkövetni

Most ott áll végre az ajtó előtt

Keze már csaknem a kilincsen

Öreg és fehér a keze

Keze az arcán

Mészkőből az arca

Visszafordul Tétován, majd vadúl

futásba kezd Megtorpan Ezer éves

Ott áll megint az ajtó előtt.

(1974; Ms 5937/17.)

Fénykép

A mindenség kapitulál, ahogy

a többezer esztendős kisfiú –

belekövűl a fényképezőgépbe

(1974; Ms 5937/17.)

Hommage à B. Brecht

Még nem is volt hét éves,

amikor fényképet készítettek belőle.

(1974; Ms 5937/17.)

mint a közelség, vagy még inkább

mint egy katonatemető.

mint amikor az alkonyatban

Mint a nap,

vérzik a föld. Két golyó lángol.

Majd fölkönyököl szép halottas ágyán

a hold, és egyszerre olyan,

mint egy katonatemető.

(1974; Ms 5933/2.)

Hány milliárd szív halt meg szótlanul,

hát engem ez a némaság kisért,

(1974; Ms 5933/2.)

Sorok

Részeg vagyok. Rosszul vagyok.

Elnézőn elfogadnak és

elnézőn hazatessékelnek.

A két szoba közül, melyik üresebb?

(1974; Ms 5937/15.)

Mi mindíg itt volt, végre itt van.

Mit mindíg tudtam, most tudom.

Mit mindíg hittem – most hiszem.

A nélkülözés fölruház,

és megitat a szomjuság,

és jóllakat az éhezés.

Mit mindíg tudtam, most tudom,

karjára vesz a gyűlölet,

(1972–1974?)

Pupilla üres foglalatban.

A faragatlan gyémánt közepében

zizeg és vetkezik.

Öltözködik és vetkezik.

Egy óriás, mezítelen pupilla

zizeg és vetkezik,

a százkarú haláltusa

százlábú bogara,

Egy óriás pupilla közepében

haláltusánk öltözik-vetkezik,

Kapaszkodik és

Úgy bucsuzunk, válunk el, ahogyan csak

két egynemű lény búcsuzik.

A középpontod érdekel. Azt szurom át.

Hol nincs idő és nincs kiterjedés,

ott öllek én meg.

Ahogy csak két egynemű lény

teremti és emészti egymást,

évek óta

(1975; Ms 5937/15.)

Migrén-szinek és manökenmagány.

Sütkérezik hátad és hátam

az augusztusi délután

mészárszékében.

Mészárszékablakában.

(1975; Ms 5937/19.)

Áll az idő. Egy forró skatulyában

valami oly erővel látható,

hogy láthatatlan. Nézek

és nem látok.

(1975; Ms 5937/19.)

Műanyag

Holott kopniuk kellene,

nem engedik, hogy elaléljak.

Megfeneklik a párna és

a színek is elrákosodnak,

Holott aludnom kellene,

nem engedik, hogy elaludjak.

Megfeneklenek a

Műanyag

Aludni kellene,

holott a párna megfeneklett.

(1974-75?; Ms 5937/18.)

Ezentúl nincsen senki élő,

ki megosztozhatna veled

abban az egyszeri csodában,

hogy pillantásod és hajad van,

arcod, meleged és kezed.

Úgy vagyunk, mint az állatok

kik összebújva megmerednek.

(1974-77?; Ms 5935/5.)