Föl, valami emelvény tetejére.
A lépcsőfokok közeiben tájkép.
Kioperált felhőraj. Alkonyat.
Mozaik szemmel látom a világot:
tenger füvet tengernyi nap alatt.
Kúszom, de mégis szinte röpülök,
százlábú, utóljára a halálba.
Bizony nem úrfölmutatás
a hozzám hasonlók agóniája.
Kettesével számlálgatom a kínt.
Apa-anya, s megint apa-anya.
Ha szörnyeteggé lett is, csecsemő,
akinek meg kell halnia.

(1972?; Ms 5932/7.)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]