Genézis
| Úgy találta, hogy gyönge még |
| az ütlegre, hát elengedte. |
| és elásta, hogy elfeledje. |
|
| De akit egyszer megverünk |
| és megölünk, virág lesz abból. |
| Az ütlegből s a félelemből |
| levél születik, szirom és virágpor. |
|
|
| Föl, valami emelvény tetejére. |
| A lépcsőfokok közeiben tájkép. |
| Kioperált felhőraj. Alkonyat. |
| Mozaik szemmel látom a világot: |
| tenger füvet tengernyi nap alatt. |
|
| Kúszom, de mégis szinte röpülök, |
| százlábú, utóljára a halálba. |
| a hozzám hasonlók agóniája. |
|
| Kettesével számlálgatom a kínt. |
| Apa-anya, s megint apa-anya. |
| Ha szörnyeteggé lett is, csecsemő, |
|
|
Grűnewald
| És a teremtés tehetetlenűl, |
| akár egy tépett függöny csüng alá. |
| Jézus halott. Egy pillanatra |
| csak a szögek vannak a helyükön. |
|
Király és királynő
| Magányossá tettél. Innét hűségem. |
| Összetörtél. Ezért vagyok erős. |
| Kifosztottál. Ettől ragyog palástom. |
| Ülünk, fekszünk, sétálunk egymás oldalán. |
|
Emberiség
| Ez hátra csuklott. Az előre dőlt. |
| Volt, aki hányt. Volt, aki lefogyott. |
| Volt, aki megnőtt és kövér lett, |
| akár egy kappan. Így igaz. |
| És volt, akit karomba véve |
| saját nevemen szólítottam. |
|
Emelvény [II.]
| Föl, az emelvény tetejére – |
| Apa-Anya. S megint: Apa-Anya. |
| Párosával számlálgatja a kínt, |
|
| Kúszom, de mégis szinte röpülök, |
| száz lábon, utóljára, a halálba. |
| a hozzám hasonlók halála. |
|
| A lépcsőfokok közeiben tájkép. |
| Kioperált felhőraj. Alkonyat. |
| Mozaik szemmel látom a világot. |
|
|
Jézus a keresztfán
| Akár a zsír, ha lángrakap, |
| izzó kappanként forgolódtál, |
| most meg kicsiny és szürke vagy, |
| akár egy fölfércelt kabát. |
|
|
Szegény egy szegényről
| Isten engem is megteremtett. |
| Egyetlen ok, hogy tovább éljek. |
| Mit is talált fontosnak abban, |
|
| Senki sincs, ki előre megrajzolná |
| És meghalnunk. És megszületnünk. |
|
|
Szerenád
| Szép a világ. Mégis a legszebb |
| az a világ, mit senki se teremtett. |
| Van, aki szült és szeretett, |
| de te egyedűl azért, mert vagyok. |
|
Mosoly, könny, oszlopok
| A fátyol és a napernyő elég, |
| a sziklák és a tengerek vize. |
|
| Csupán a mosoly halhatatlan, |
| Bár ők se élik át a pusztulást, |
|
|
Alkohol (2)
| egy ház áll rajta, s egy bokor, |
| egy többezer esztendős kisfiú. |
|
|