Hétlakatú titok
| Valami titka van a holdnak, |
| valaki köré bűvös fátylat, |
| bűnös kezekkel lopva vontak, |
| valakit ottan rejtegetnek. |
|
| kék szeme fénye őrjít, őszít, |
| meredt kezünkre gyéren ráfoly, |
| vén poharakban bénán csúszkál, |
| kúszik utánunk: hívni akar tán? |
|
| Szörnyű rést hagy nappalainkon: |
| nem gyúl a vérünk nappali fényben |
| látva a kedvest, inkább titkon, |
| fénytelenebbnek véljük a testét, |
| – s hull a falakról, porzik a festék. |
|
| S várjuk a holdat, lessük az estét! |
|
|
(1939)
[Megj.: Vigilia 1996/9.]
|
|
|