Hétlakatú titok

Valami titka van a holdnak,
valaki köré bűvös fátylat,
bűnös kezekkel lopva vontak,
valakit oda eltemettek,
valakit ottan rejtegetnek.
Álomkerülő éjszakákon,
kék szeme fénye őrjít, őszít,
meredt kezünkre gyéren ráfoly,
vén poharakban bénán csúszkál,
kúszik utánunk: hívni akar tán?
Szörnyű rést hagy nappalainkon:
nem gyúl a vérünk nappali fényben
látva a kedvest, inkább titkon,
fénytelenebbnek véljük a testét,
– s hull a falakról, porzik a festék.
S várjuk a holdat, lessük az estét!

(1939)

[Megj.: Vigilia 1996/9.]

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]