Szerelem szökőkútja alatt…

 
Lobogva kél a Szellemáradás
 
ez „Eszme” szórta szent „Szökő-kutak”
 
az Élet-Űrnek                 kettős „Polusán”
 
  Hideg tökéllyel mint a sarki fény.
és.... átperegve… Alkotónk kezén........
 
  az Ébredés, a Lenni hajnalán
 
  a két Szökő-kút összeszáll
S én!            Isten húron elrándult futam
 
  pokol-szelébe’ kedv-lelő Levél
 
  fehér kisértet árva telkeken
     ! Egy Szörnyű Ívben Áthidaltalak!
..... azóta fáj, hogy megláthattalak…
 
s hogy fenn a nyári „messze mennyeken”
 
szökkennek a szökőkutak.

(1937?)

[Megj.: Kortárs 1994/5]

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]