Szerelem szökőkútja alatt…
|
Lobogva kél a Szellemáradás |
|
ez „Eszme” szórta szent „Szökő-kutak” |
|
az Élet-Űrnek kettős „Polusán” |
|
Hideg tökéllyel mint a sarki fény. |
| és.... átperegve… Alkotónk kezén........ |
|
az Ébredés, a Lenni hajnalán |
|
a két Szökő-kút összeszáll |
|
| S én! Isten húron elrándult futam |
|
pokol-szelébe’ kedv-lelő Levél |
|
fehér kisértet árva telkeken |
| ! Egy Szörnyű Ívben Áthidaltalak! |
|
| ..... azóta fáj, hogy megláthattalak… |
|
s hogy fenn a nyári „messze mennyeken” |
|
|
(1937?)
[Megj.: Kortárs 1994/5]
|
|
|