Mégse^*

Hogy a faágak a télidőben sokáig őrzik még a hóesést, hogy végül, mint egy passióban minden együtt van, ház meg erdő. „A lemenő nap szálkamezejében” hogy egyremegy, ki sétál, egy baka vagy egy világszép félkegyelmű lány, mindezt tudtam, és mégse volt elég.