Gizgaz^*

Fű van. Nappal meg éjszaka. Tegnap valaki azt mondta: „gyere, gyere ide”, s én odamentem, haladva a gizgazos talajon. Éjszaka félek. De a reggel még akkor is melenget és lebegtet, ha szótlanul és mozdulatlanul fekszem. Ruhám puha és ismerős. De ruha nélkül fázom és parányi vagyok. Ha vezetnek, biztosan járok. Egyedül bizonytalanul. Mégis ilyenkor szinte röpülök, ha félek is, hogy elveszek a fűben.