Mi és a virágok^*

Mert hűségesek mindhalálig, isteniek egyedűl a virágok, egyszóval a növényi lét, velünk szemben, kik jövünk és megyünk. Világunk száraz keresztjére gyönyörű dísznek elhelyezve, tépett füzérként fölszegezve, mi elkallódunk, ők hazatalálnak.