Fabula
| élt egyszer egy magányos farkas. |
| Magányosabb az angyaloknál. |
|
| Elvetődött egyszer egy faluba, |
| és beleszeretett az első házba, amit meglátott. |
|
| Már a falát is megszerette, |
| de az ablak megállította. |
|
| A szobában emberek ültek. |
| olyan szépnek nem látta őket, |
| mint ez a tisztaszivű állat. |
|
| Éjszaka aztán be is ment a házba, |
| s nem mozdult onnan soha többé. |
|
| Nyitott szemmel állt egész éjszaka, |
| s reggel is amikor agyonverték. |
|
|
|