Fabula
élt egyszer egy magányos farkas. |
Magányosabb az angyaloknál. |
|
Elvetődött egyszer egy faluba, |
és beleszeretett az első házba, amit meglátott. |
|
Már a falát is megszerette, |
de az ablak megállította. |
|
A szobában emberek ültek. |
olyan szépnek nem látta őket, |
mint ez a tisztaszivű állat. |
|
Éjszaka aztán be is ment a házba, |
s nem mozdult onnan soha többé. |
|
Nyitott szemmel állt egész éjszaka, |
s reggel is amikor agyonverték. |
|
|
|