Őszi cirkusz^*

Muzsikaszó az esti réten, falu alól, a fák alatt szapora dobszó s édes, árva trombitahang, trombitahang! A cirkuszos nép muzsikál, pereg a dobszó és ütemre forog-forog és körbe jár a lomha bölcs, a barna medve. Elől a roppant medve és a táncoló bohóc utána, bohóc után a kisfia, aztán a hold, a hold parázsa. Arcába tűz a telehold, s a kisfiú az égre bámul. Elől a roppant medve és a bohóc kisfia leghátul. Röpülnek a kicsi lovak, a szénfeketék, hófehérek! Táncolnak a puha füvön, szelíd, szép füvein a rétnek. Röpülnek a kicsi lovak! De két eperfa közt a légben, még náluknál is szebb talán, libegő tündér a kötélen, megemeli az esti szél, az a kis táncoslány a legszebb! Már ott jár a fák sudarán, és feljebb, és mindegyre feljebb, a fák csucsára ér, s nevet, a fák csucsára lép, és onnan többé már vissza se talál, csak eltünik a teleholdban.