| Most minden festék, látszat, porladó, |
| szívemre porzó csendes hó, halál, |
| csak egy való van, síró, görbe szám |
| és ködbe néző két ködös szemem. |
|
| Hajóra szálltál: voltál, nem leszel, |
| az ellenséges tengeren lebeg |
| ma már az arcod, most meleg |
| szavad merült a víz alá le épp. |
|
| Szemeddel eltűnt minden drága kék, |
| kecses fejeddel minden szép vonal, |
| s most nincs a test, mely felhőn túl loval |
| a napba szállni szédült szárnyakon. |
|
| Most minden festék, látszat, porladó, |
| szívemre porzó tiszta hó, halál, |
| csak egy való van, síró, görbe szám |
| és ködbe néző két ködös szemem. |
|
|