Cseléd akartam lenni. Van ilyen. |
Teríteni és leszedni az asztalt. |
Ahogy az áldozat föllépked |
és a hóhér lejön a dobogóról. |
|
Most az emelvény fokai között |
betűz a nap, és ugyanaz a nap, |
mintha senkit se vittek volna fel, |
ki nem jött vissza. Csönd akartam lenni |
és dobogó. Lépcső közé szorult világ. |
Senki és semmi. Hétvégi remény. |
|
|