Gótika^*

A csúszó-mászó, belefeledkezve vállra omló hajadba, figyeli romolhatatlan, veszendő tökélyed. A senki néz. A semmi néz. Az ízeltlábú nézi a napot. A tört, a gyűrt, a szaggatott a kereket, lángolót, mozdulatlant. Most minden egy. Együtt van. Egybeolvad. A mindenség modellje, áll a templom.