Sztavrogin visszatér*
„Nem gondoltak a rózsakertre, |
és elkövették, amit nem szabad. |
|
Ezentúl üldözöttek lesznek |
és magányosak, mint egy lepkegyűjtő. |
Üveg alá kerűlnek valahányan. |
|
Üveg alatt, tűhegyre szúrva |
ragyog, ragyog a lepketábor. |
|
Félek. Kérem a köpenyem.” |
|
|
|