Játszma^*

A zöldposztós asztalra hajlik halott apám. De mi fölé hajol? És mit akar, mit is akar, és mit is mond e kivilágított, besüppedt sír, magányos játszma, férfihát? Ne zavarjuk, ne zavarjátok előretartott jobb és hátravont bal kézfejét, s a dákó három golyó közt fölfüggesztett figyelmét, részarányosát. Hiszen, a golyó és a dákó elsötétűl, nélkületek, nélkülem is megáll, és velük együtt én is, akiért e játszma zajlik egyszer s mindenkorra.