|
Marinak és Gyuszinak
| A kocsisok beüzennek: jövünk. |
| röpködve a teret, az udvart, |
| fénybe vonva az éjszakát, |
| a diófák törzsét, a szőlők |
| alsószoknyáját s a kőasztal |
| esőbe-szélbe mártott peremét. |
|
| Ez az utolsó vendégségünk. |
|
| Eresszétek szabadon a kutyákat. |
|
|
| Atyai ház: hamuból és ecetből. |
| Csók és kézcsók: hamuból és ecetből. |
| Csukott szemek a sírban és az ágyban, |
| halálon túli fegyelemben. |
|
|