Visszavonom*
| „Rátok testálom koppanásomat”, |
| írtam nemrég. Most visszavonom. |
| Nem érdemlem meg ezt az utolsó |
| mozdulatot. Hogy homorítva |
| kiegyenesedjem a levegőégben, |
| s lekoppanjak a deszkává alakított |
|
Két arckép*
|
Marinak és Gyuszinak
| A kocsisok beüzennek: jövünk. |
| röpködve a teret, az udvart, |
| fénybe vonva az éjszakát, |
| a diófák törzsét, a szőlők |
| alsószoknyáját s a kőasztal |
| esőbe-szélbe mártott peremét. |
|
| Ez az utolsó vendégségünk. |
|
| Eresszétek szabadon a kutyákat. |
|
|
| Atyai ház: hamuból és ecetből. |
| Csók és kézcsók: hamuból és ecetből. |
| Csukott szemek a sírban és az ágyban, |
| halálon túli fegyelemben. |
|
|
Nyitás*
| beteljesűl, sikerűl végre. |
| az álom zsiliprendszerét kinyitják. |
| Mindenből csönd lesz és közelség. |
|
Játszma*
| A zöldposztós asztalra hajlik |
| És mit akar, mit is akar, |
| és mit is mond e kivilágított, |
|
| Ne zavarjuk, ne zavarjátok |
| előretartott jobb és hátravont |
| három golyó közt fölfüggesztett |
| figyelmét, részarányosát. |
|
| a golyó és a dákó elsötétűl, |
| nélkületek, nélkülem is megáll, |
| és velük együtt én is, akiért |
|
|
Sírkövemre*
| Rajzolj, rajzolj szegény fiú. |
| Rajzolj, rajzolj szegény leány. |
| Te szegény, szegény nemtelen lény |
| töröld le Isten hátáról, töröld le |
|
A mi napunk*
| Napunk, amit valóban annak |
| csillagra vetve fuldokol, |
| itt, mifelénk, egyedül az |
| világolhat és találkozhat. |
|
Ki és kit?*
| Léptek a fűben, a sötétben, |
| aztán egy székláb és egy ágy |
| a törvénytelen ragyogásban. |
|
| vesztőhely, leszoritott tarkó, |
| oly szép és idegen a látvány. |
|
| ki is van itt, ki van jelen, |
| és ki figyel, s kit is figyel? |
|
| Léptek a fűben, a sötétben, |
| aztán egy székláb és egy ágy |
| a törvénytelen ragyogásban. |
|
|
Meghatározás*
| Féregnek lenni mit jelent? |
| Vágyakozni egy tekintetre, |
| egy olyan hosszú, nyílt szembesülésre, |
| ahogy csak Isten nézi önmagát, |
| erre vágyni, egyedül erre, |
| és ugyanakkor üveges szemekkel |
| belefuródni abba, ami nincs, |
|
Tapasztalat*
| A tapasztalat, mint Kronosz |
| tapasztalatlan, mit se tud, |
| nem ismer, nem ismerhet semmit. |
|
| Így érez, így érezhet egyedűl |
| örök békét, nyugalmat, amikor |
| a hóhér szalonnázik, s ő maga |
| gyanútlanul megérkezik, belép,
|
| majd megfeszűl, hátrahanyatlik, |
| s vérezni kezd egy nem létező térben, |
| amihez csak a mennyország hasonló. |
|
|
Tabernákulum*
| Ki kellene, hogy szabadítsak |
| keresztbe vetve csapkod szárnyam, |
| körmöm-lábam, tollam-karom. |
|
| Nem jutok el a szentségházig, |
| az a bizonyos tabernákulum, |
|
|
|