Milyen lesz az a visszaröpülés, |
amiről csak hasonlatok beszélnek, |
olyanfélék, hogy oltár, szentély, |
kézfogás, visszatérés, ölelés, |
fűben, fák alatt megterített asztal, |
hol nincs első és nincs utolsó vendég, |
végül is milyen lesz, milyen lesz |
e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás, |
visszahullás a fókusz lángoló |
közös fészkébe? – nem tudom, |
és mégis, hogyha valamit tudok, |
hát ezt tudom, e forró folyosót, |
e nyílegyenes labirintust, melyben |
mind tömöttebb és mind tömöttebb |
és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk. |
|