| A teremtés bármilyen széles, |
| Innét odáig. Kő, fa, ház. |
| Teszek, veszek. Korán jövök, megkésem. |
|
| És mégis olykor belép valaki |
| és ami van, hirtelenűl kitárúl. |
| Elég egy arc látványa, egy jelenlét, |
| s a tapéták vérezni kezdenek. |
|
| Elég, igen, egy kéz elég amint |
| megkeveri a kávét, vagy ahogy |
| „visszavonúl a bemutatkozásból”, |
| elég, hogy elfeledjük a helyet, |
| a levegőtlen ablaksort, igen, |
| hogy visszatérve éjszaka szobánkba |
| elfogadjuk az elfogadhatatlant. |
|
|