Mégis nehéz^*

Anya, anya ebben a sivatagban, mért hagytál itt, ebben a sivatagban? Mért hagytál itt, hol minden oly kietlen, és mindent mégis oly kíváncsian szemlélgetek? szemlélgetek? Tudod, hogy hány kisértés, a semmi és üresség késdobáló hány és hány pokla leskel itt reám? Persze, a ruhák fodrát leeresztik, a kelme megfakúl, s a fű beteríti az utakat. Persze, persze, a feledés, az elmulás – de hol is hagytam abba? – mégis élek, mégis nehéz, anya, mégis nehéz.