| Milyen felemás érzések közt élünk, |
| milyen sokféle vonzások között, |
| pedig zuhanunk, mint a kő |
| egyenesen és egyértelmüen. |
|
| Hányféle szégyen és képzelt dicsőség |
| hálójában evickélünk, pedig |
| napra kellene teregetnünk |
| mindazt, mi rejteni való. |
|
| megkésve értjük meg, hogy a |
| szemek homálya pontosabb lehet |
| a lámpafénynél, és milyen |
|
|