Egy életen keresztűl^*

Sógorom emlékezetére   1 Mi törjük el, repesztjük ketté, mi egyedűl és mi magunk azt, ami egy és oszthatatlan.   2 Utána azután egy hosszú-hosszú életen keresztűl próbáljuk vakon, süketen, hiába összefércelni a világ makulátlan és eredendő szövetét.   3 Gyerekkorunkban meg kellene halnunk, tudásunk csúcsán, alázatunk magasán, de tovább élünk, foltozgatva és tóldozgatva a jóvátehetetlent.   4 Még jó, hogy elalhatunk közbe-közbe és utóljára.