Találkozások*
|
Szilágyi Júliának
| Hányféle találkozás, Istenem, |
| együttlét, különválás, búcsuzás! |
| Hullám hullámmal, virág a virágtól |
| hány és hányféle színeváltozás, |
| a múlandó s a múlhatatlan |
|
A pokol hetedik köre*
| és meggörbülve elaludjak végre, |
| hiszen itt is jelen vagy. |
|
|
Címerem*
| A kegyelem és öröm együtt ért |
| azzal, amit nyomoruságnak |
|
| Szög és olaj lehetne címerem, |
| mit írhatnék azonban szövegéül? |
|
| Talán azt, hogy mindent megértek, |
| felhők futását és disznók fejét |
| rálapúlva a préskemény palánkra. |
|
| Nekünk magunknak muszáj végül is |
| a présbe kényszerűlnünk. Befejeznünk |
|
|
Egy életen keresztűl*
|
Sógorom emlékezetére
| Mi törjük el, repesztjük ketté, |
| azt, ami egy és oszthatatlan. |
|
| egy hosszú-hosszú életen keresztűl |
| próbáljuk vakon, süketen, hiába |
| makulátlan és eredendő szövetét. |
|
| Gyerekkorunkban meg kellene halnunk, |
| tudásunk csúcsán, alázatunk magasán, |
| de tovább élünk, foltozgatva és |
| tóldozgatva a jóvátehetetlent. |
|
| Még jó, hogy elalhatunk közbe-közbe |
|
|
Most*
| Az újszülöttek lucskos és |
| a haldoklók tűznehéz ingét |
|
| ámulatomba és döbbenetembe. |
|
| utóljára még megkapaszkodom, |
| rátok testálva koppanásomat. |
|
|
Vonzások közt*
| Vonzások közt, de hivás nélkűl, |
| elég lehet az égboltnak talán, |
| de nem annak a nyomorúltnak, |
| ki lát és hall, vagy éppen megvakúlva |
| hideggel, hővel, méterekkel küszködik. |
|
| Mert hogyan is lehetnék élőbb |
| a teljes égboltnál, ha nem |
| a hidegért, a hőért, és a |
|
|
Kiért, miért
| Az eltaposott fűben olvasok |
| és rongycsomók közt keresgélek. |
|
Én gyenge voltam
| Én gyenge voltam, kevés voltam, |
| hogy üdvödet szemmel kövessem. |
|
A tékozló fiú keresése*
| Itt lakott kétségtelenűl. |
| Űlj az ablakba, nézd a házakat, |
| Most pedig indúljunk haza. |
|
Marhabélyeg*
| fehérre meszelt küszöbét. |
|
| Minden jó, amit megérdemeltünk. |
|
|
| A világ tenyerébe kalapált szeg, |
|
|
|