Nincs több, nincs, mint a bűnözők szeme, |
az a bizonyos merev tekintet, |
mely szigorú, akár a nap, |
a vágóhidak s a földi királyok |
színehagyott, szomorú méltóságát. |
|
méltóak észrevenni a halált |
és a virágok átöltözködését. |
|
a világ minden bánatát, és egyedűl |
ők tudják elhallgatni Isten titkát |
szemközt a lincselő tömeggel. |
|
|