| Nincs több, nincs, mint a bűnözők szeme, |
| az a bizonyos merev tekintet, |
| mely szigorú, akár a nap, |
| a vágóhidak s a földi királyok |
| színehagyott, szomorú méltóságát. |
|
| méltóak észrevenni a halált |
| és a virágok átöltözködését. |
|
| a világ minden bánatát, és egyedűl |
| ők tudják elhallgatni Isten titkát |
| szemközt a lincselő tömeggel. |
|
|