| A jövőről nem sokat tudok, |
| de a végítéletet magam előtt látom. |
| mezítelenségünk fölmagasztalása lesz. |
|
| A sokaságban senki se keresi egymást. |
| Az Atya, mint egy szálkát |
| s az angyalok, a mennyek állatai |
| fölütik a világ utolsó lapját. |
|
| Akkor azt mondjuk: szeretlek. Azt mondjuk: |
| nagyon szeretlek. S a hirtelen támadt tülekedésben |
| sírásunk mégegyszer fölszabadítja a tengert, |
| mielőtt asztalhoz ülnénk. |
|
|