Juttának^*

Levél Veled együtt és velem együtt az idő minden ütése-kopása és erőssége hó alá kerűl abban a végső feledésben, amit az Atya küld majd a világra.   Január A tél növekszik. Egy magányos farkas jött le a faluba. Reszket előtted. Mise ez. Utolsó áldozás.   Naplórészlet Milyen nap is van ma? Úgy élek, Hogy össze-összezavarom Az idő menetrendjét. „Latrokként – Simone Weil gyönyörű szavával – tér és idő keresztjére vagyunk mi verve emberek.” Elalélok, és a szálkák fölriasztanak. Ilyenkor metsző élességgel látom a világot, és megpróbálom feléd fordítani a fejemet.